Sok angol nyelvtanuló van, akik hosszú éveket töltöttek szavak tanulásával, nyelvtani szabályok biflázásával és ennek eredményeként szépen teljesítenek a teszteken. Írásbeli képességeiket kisebb, szóbeli képességeiket azonban nagyobb mértékben tudja befolyásolni a hibázástól való félelem.

Igazából ez a félelem már a nyelvtanulás legelejétől lassítja a nyelvi fejlődést. Nagyon sok tanuló sokkal jobb készségekkel rendelkezne, ha nem félne attól, hogy nem tökéletes az angol nyelvi megszólalása. Vannak, akiknek teljesen rendben van a nyelvtudása, mégis leértékelik magukat vagy nem érzik még elég jónak a tudásukat. Nagy nyomást tesznek magukra, hogy minél nagyobb szókincssel rendelkezzenek és a lehető legtöbb nyelvtani szabállyal legyenek tisztában. Szóval nagyon segítene, ha valahogy meg lehetne szabadulni ettől.

No de hogyan lehet ezt meglépni?

​

Félelmetesnek tűnhet a következő, ismeretlen lépés

Nyelvtanárként mindig elsődleges szempont, hogy a tanulónak mihez kell a nyelvtudás. Teljesen másmilyen órát kap az, aki nyelvvizsgára készül, mint az, akinek utazáshoz, megint másmilyet, akinek munkához lesz szüksége a nyelvre. Vannak nyelvtani szabályok, amik a megértéshez keveset tesznek hozzá. Anyanyelvieknek, a nyelvet jól beszélőknek feltűnhet. És itt a -het a lényeg. Ha nyelvvizsgára készülsz, az más tészta, ott tudni kell a szabályokat és alkalmazni is. Azonban egy átlagos napon két átlagos beszélő között például mindegy lehet, hogy Present Perfect vagy Past Simple. Ha egy párbeszédben fel is tűnik a jobban beszélőnek, hogy itt valami hiba van, az csak egy átsuhanó kis érzés, ha egyáltalán feltűnik. Hiszen a legtöbb angol nyelvi interakció két nem anyanyelvi beszélő között történik.

És a kommunikáció lényege egy üzenet átadása, megértése. Ha ez megtörténik, a kutya se nézi a hibákat. Tényleg!

A tanároknak szegényeknek muszáj a hibákra figyelni, ez a dolguk, de ez nagyon fárasztó, mert ha a hibák vadászására figyelek, néha elvesztem a fonalat a történetben. Ez azonban azt is jelenti, hogy amikor viszont egy hétköznapi helyzetben angolul beszélsz, akkor a hallgatóság, legyen az egyetlen ember vagy egy értekezlet résztvevői, a szavak jelentésére figyelnek, az üzenetre figyelnek, amit át akarsz adni, és jó eséllyel meg sem hallják a hibákat. Ezt nehéz azonnal beépíteni a viselkedésünkbe, de jó tudni róla. Tudni kell, hogy egy nyugodt tudat, amelyik az üzenet átadására koncentrál, működni fog, angolul is. Amíg viszont visszatartanak a félelmeid, azzal kapcsolatban, hogy a hibák miatt elítélnek, addig ez a félelem hátrányosan fogja befolyásolni a teljesítményedet. Pedig a félelem lebénítja az agyat és még azt sem tudod kimondani, ami stressz nélkül könnyen menne. A hibák miatti félelmet el kell űzni, mert csak hátráltat.

Ha mondjuk valaki egy vízszűrő berendezést akar eladni egy cégnek, biztos nem azt fogja mondani a prezentációjában, hogy ’it machine clear make water’, mert akkor nem lenne abban a pozícióban. Ha viszont a prezentációban véletlenül ’make’-et mond ’makes’ helyett – semmi nem történik. Az üzenet attól még érthető marad. Sőt! Ha valaki túl jól beszéli a nyelvet és olyan ritka szavakat és bonyolult szerkezeteket használ, amit nehéz megértenie a hallgatóságának, még rosszabbul is jár, hiszen nem értik meg a lényeget, az üzenetet, és még butának is fogják magukat érezni emiatt – nem a nyertes recept.

Mi hát a teendő?

Két dolog van, ami valójában csak egy – MUSZÁJ elengedni a rettegést, hogy beszéd közben hibát ejtesz, és ezzel a tudattal SOKAT gyakorolni a beszédet. Ez nem egyszerű, időbe telik, míg működni fog. Az iskolában nagyon belénkégett, hogy csak a tökéletes a megfelelő. Pedig sokkal célravezetőbb kiállni és megtartani egy ’jó’ prezentációt, mint hosszasan dolgozni a ’tökéletesen’ és a stressz miatt mindent elrontani. Tehát gyakorold sokat a beszédet, élesben pedig fókuszálj mindig a feladatra, a beszélgetésre és nem arra, hogy ez most éppen angolul történik.