Minden ember könnyedén képes megtanulni egy nyelvet, ez az anyanyelve. Az életünk során bármikor meg tudunk tanulni még egy vagy több nyelvet. A tanulásban a legnagyobb segítségünk a motiváció, hiszen az ember lételeme a kommunikáció, ha muszáj megértetni magunkat, akkor fejlődik az idegen nyelvi készségünk is.

Mégis nagy különbségek vannak nyelvtanulók eredménye között. Van, aki nekifog, és két év múlva sikeres nyelvvizsgát tesz, pipa. Használja a nyelvet a munkahelyén, a neten, utazáskor, és úgy általában nem jön zavarba, ha valaki angolul szól hozzá. Van, aki pedig hosszas rákészülés után elmegy egy tanfolyamra, aztán még egyre és még egyre, és egy év múlva szembesül azzal a ténnyel, hogy a legutóbbi szintfelmérőn még mindig kezdő vagy éppen újrakezdő csoportba sorolták be a tudása alapján.

Miért vannak ilyen különbségek? Miért van az, hogy valakinek jól megy, más pedig elakad és nem tud továbbmenni? Hogyan lehet innen mégiscsak továbbmenni?

És ahogy a teljesítményben, úgy hatalmas különbségek vannak abban is, ahogyan megélik a tanulók a nyelvtanulás folyamatát. Van, akinek jópofa dolog egy nyelvóra, eljár, leckét ír, ha kell, eljátszik egy párbeszédet, halad, és fejlődik. Másnak már az angolóra említésére is izzad a tenyere. Valahogy kényelmetlen az óra, bonyolult minden és unalmas is. Miért is van ez így?

​

Ha elakadtunk a nyelvtanulásban, nagyon nehéz újra lendületet venni

Természetesen mindnyájan különbözőek vagyunk, szerencsére. Ami közös, az az, hogy mindenki meg tud tanulni idegen nyelven is kommunikálni. Személyiségünkből fakadóan azonban vannak helyzetek, feladatok, amik jobban passzolnak az egyik emberhez, a másikhoz pedig kevésbé. Nyelvórán van olyan, aki könnyebben megérti a nyelvtan szabályait, és van, aki inkább kifejezni szereti magát, valami „életszerű” szituációs gyakorlatban. Sokféle feladattal, játékkal találkozhatunk nyelvórán, és mindenkinek van egy listája azokról, amiket szeret, és egy másik azokról, amiktől borsódzik a háta. És bizony összefüggés van az óra élvezete és a tanulás eredményessége között. A „nem-szeretem” feladatokkal az a baj, hogy nem nagyon lehet tanulni velük. Nem csoda, hogy sokan elakadnak, hiszen kényszeredetten, feszengve nem lehet elsajátítani egy nyelvet. Sajnos egy csoportos nyelvórán vagy az iskolában mindenkinek jut mindenből. Nincs idő és lehetőség arra, hogy figyelembe vegyék mindenki személyiségét és egyéni céljait. Ahogy a ruhaboltban is felvesszük a konfekcióméret „M”-es pólót, ami végül is itt szűk, ott meg bő, de a kisebb fel se jön, a nagyobb meg mindenhol kifejezetten lóg.

Régebben, egy mára már távoli galaxisban, a csinos ruhák méretre készültek. Amikor elkészültek, „rá voltak öntve” a viselőjükre, passzolt az anyag, a minta és a szabás is a viselőjéhez, tökéletes megjelenést biztosított. A konfekcióruha is lehet szép, de sajnos pont senkinek sem áll jól. És bizony így van ez a nyelvtanulással is, a nyelviskolák az egyszerű, olcsó nyelvi képzést biztosító intézmények, legfeljebb nem mindenki tud megtanulni ezen a módon egy nyelvet. A nagy baj az, hogy sokan magukat okolják a kudarcért, hiszen a „többiek haladnak”, „nekik jobban megy”, pedig nyilván nem lehet jó mindenki mindig minden területen. De az inkompetencia érzése belül megmarad, és ha szorosan a nyelvhez és a nyelvtanuláshoz kötődik, akkor rettenetesen vissza tudja vetni a motivációt, lendületet. Nagyon sokan küszködnek azzal, hogy nem érzik magukban a képességet arra, hogy a számukra szükséges szinten elsajátítsanak egy nyelvet. A korábbi negatív tapasztalat hihetetlen módon össze tudja törni a lelkesedést. Ez a rossz beidegződés néha annyira meg tud ragadni, hogy még akkor is azt mantrázza a tanuló, hogy „kicsit tudom majd gyakorolni az angolt, mert rám fér”, amikor már rég túljutott a nehézségeken és kompetens beszélőként használja az idegen nyelvet.

A megoldás lehet egy olyan nyelvi képzés, ahol figyelembe veszik a nyelvtanuló egyéni céljait (ami meghatározza a tananyagot) és a tanuló személyiségét (ami a gyakorlatok kiválasztásában segít). Minden nyelvtanuló egyedi, és ezért mindenkinek másmilyen tananyagra és feladatokra van szüksége ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából.

Jobban tud haladni az, aki egy tanár személyes figyelmét élvezi, hiszen az időbeosztástól a tananyag megválasztásán és a szókincsen át a feladatokig minden az ő igényeire lesz szabva. Mint az úri szabóságban.

Nem utolsó sorban pedig sokkal élvezetesebb tananyagot lehet összeállítani, ami plusz motivációt jelent a tanulónak a nyelvtanulás folyamata során. A sok apró siker együtt abban fog segíteni, hogy új szemszögből, megnövekedett önbizalommal nézz az angoltanulásra, és később akár önállóan is folytasd. Az odafigyelés, pozitív visszajelzés, támogatás, mind nagyon sokat segít abban, hogy egy új szemlélet alakuljon ki, ahol a nyelvtanulás nem egy borzasztó kín, amin át kell esni, hanem egy fárasztó, de különleges utazás, aminek a végén kincset találunk.